Sokat gondolkodtam azon,hogy leirjam-e végül. De ki kívánkozik.

Kezdetben adott egy férfi és egy nő. Ha a sors jól keveri a kártyákat és összehozza őket,akkor kettejükből kialakul egy pár. Itt még "csak" egy-egy szerepkörben megfelelve próbálnak maguknak jövőt építeni. Vállvetve küzdenek,házat építenek,puha otthont teremtenek és táplálják egymásban azt a lángot,ami viszi őket előre a sokszor egyáltalán nem sima úton. Ez egy kapcsolat első vizsgája.

Aztán ha ezt az első akadályt sikerrel vették,jöhet a következő fejezet. Egy új,kis élet létrehozásával családdá válnak. A terhességgel,szüléssel,első hetekkel új szerepkört tanulnak. Immár nem csak férfiként és nőként,de apaként és anyaként is "teljesíteniük" kell. Nőnek a terhek,kevesebb az idő. Ez  egy kapcsolat második vizsgája. Képesek-e minden szerepkörnek eleget tenni vagy sem. Ha megmaradnak férfinak és nőnek,akkor a gyerek sérül. Ha "csak" apa és anya lesznek,előbb-utóbb elsodródnak egymás mellől. Eltűnnek a vicces és meghitt percek,az öleléssel,őszinte szavak,végül kialszik a láng és maradnak a viták,a talmi helyzetek,a másik örökös hibáztatása. Ha képesek megmaradni a gyereknevelésen kívül férfinak és nőnek,akkor megmaradnak a cinkos összekacsintások,van miből erőt meríteni a legszürkébb hétköznapokban,a legrosszabb helyzetekben is. Van mivel táplálni a kapcsolatot,megerősiteni a kötelékeket. És minden újabb jövevêny érkezése eggyel nehezebb vizsga az előzőnél.

Végül jön az utolsó mérföldkő,mikor a gyerekek kirepülnek. Ilyenkor akik minden eddigi "vizsgán" átmentek,nyernek egy új fiatalságot,szabadságot,lehetőségeket. Akik pedig elbukva bár,de együtt maradtak a gyerekek kedvéért, nézik a másikat,akit hagytak valamikor útközben elsodródni maguk mellől. A bűntudat mellett pedig az útközben elvesztegetett lehetőségek fájnak,lüktetnek. Marad a hidegség,legjobb esetben egy baráti,szövetségesi helyzet.

"Nem vagyok se bíró,se pszichológus...csupán az eddigi tapasztalásaimból merítettem."

Megosztás a facebookon

Épp akkor zártam le egy kapcsolatot 3 év után. Prózai oka volt:félrelépés. Az akkori srác úgy gondolta neki ez jár.Mivel sosem volt túl egyszerű életem,így akkor ez a történés elég csúnyán összetört. A haverokat a kocsmában külön utasítottam,ha pasival kezdenék,üssenek fejbe. Sajnos nem tették meg. Hogy hogyan lépett az életembe az utolsó? 

Akkor még nem volt otthon netem,tehát a közeli netkávézóba jártam kockulni. Na jó,igazából az országszerte fellelhető ismerősökkel kapcsolatot tartani,koncertekről informálódni és egyéb finomságokért. Egyik délután elég unottan kattintgattam,végül bekeveredtem egy vadidegen chat oldalra. Miért is ne alapon bedobtam magam az erotika szobába,fogadtatásom nem volt túl szívélyes. Majd hopp,egy privi. Elkezdtünk dumálni,jófej,jófej,de egyrészt,én most nem akarok senkit,másrészt még hááát finoman szólva idősebb nálam. Végül abban maradtunk,másnap folytatjuk. Aztán már váltottunk telefonra. Kezdett forrósodni a talaj és egyre gyanúsabb lett,hogy ez már nem csak egy távbarátság. Nyertem,elég hamar vallott szerelmet látatlanban,a gond ott kezdődött,hogy már én se tudtam letagadni, hogy itt már kőkeményen dolgoznak az érzelmek. Innentől már csak egy lépés volt egy panzióba  szervezett találka,ami ritka jól sikerült. Majd rapid üzemmódba kapcsolva ingázás hozzá,összeköltözés,sőt a gólya is elég hamar megtalált minket. Kislány lett,jóformán a Mikulás hozta puttonyban. Dúlt a szerelem,azonban közben gyűltek a tüskék is. Egy állítása szerint ártatlan udvarolgatás,közben kiderülő tartozások és hasonló dolgok árnyalták a képet. Ezek az én első tőle szerzett tüskéim. Ő pedig közben jött rá,hogy hajlamos vagyok a lustaságra,hogy háztartási antitalentum vagyok. Időnként elgondolkodom,ha anno több időt adtunk volna a kezdetekben akkor vagy jó eséllyel el se jutunk a jelenünkig,ha mégis,hát nem ég ki ez az egész ennyire gyorsan,illetve nem lenne ennyi tüske se bennünk. Hát,most már mindegy. Majd talán egy következő életben kiköszörülhetjük ezt a csorbát.

Megosztás a facebookon

Mindig az első pár sor a legnehezebb

 Írom mindezt már enyhén rutinosként,hiszen nem ez az első,hogy próbálkozom. Valahogy mindegyik elsikkadt az idő múlásával,legyen szó füzetbe lejegyzett,vagy későbbiekben a virtuális térre bízott történetekről.

Honnan jött a cím? Könnyen adta magát,elvégre egy 10 éves kapcsolat után,aminek az utolsó két éve inkább volt kötélhúzás mint boldogság valahogy leginkább ezt érzi az ember. Felszabadultságot...jó persze,nyilván még sok mást is,azért 10 év nem kis idő,nyilván nem zárható rövidre csak úgy. De meg kell próbálni pozitívnak maradni.

Mindenesetre ez a blog most többek közt egy tükör is lesz számomra. Főleg,hogy magamról is tudom,hogy nem vagyok egy szent asszony.

Kezdetnek ennyi,előszónak talán túl hosszú is. Jöhetnek a sztorik

Megosztás a facebookon