Sokat gondolkodtam azon,hogy leirjam-e végül. De ki kívánkozik.

Kezdetben adott egy férfi és egy nő. Ha a sors jól keveri a kártyákat és összehozza őket,akkor kettejükből kialakul egy pár. Itt még "csak" egy-egy szerepkörben megfelelve próbálnak maguknak jövőt építeni. Vállvetve küzdenek,házat építenek,puha otthont teremtenek és táplálják egymásban azt a lángot,ami viszi őket előre a sokszor egyáltalán nem sima úton. Ez egy kapcsolat első vizsgája.

Aztán ha ezt az első akadályt sikerrel vették,jöhet a következő fejezet. Egy új,kis élet létrehozásával családdá válnak. A terhességgel,szüléssel,első hetekkel új szerepkört tanulnak. Immár nem csak férfiként és nőként,de apaként és anyaként is "teljesíteniük" kell. Nőnek a terhek,kevesebb az idő. Ez  egy kapcsolat második vizsgája. Képesek-e minden szerepkörnek eleget tenni vagy sem. Ha megmaradnak férfinak és nőnek,akkor a gyerek sérül. Ha "csak" apa és anya lesznek,előbb-utóbb elsodródnak egymás mellől. Eltűnnek a vicces és meghitt percek,az öleléssel,őszinte szavak,végül kialszik a láng és maradnak a viták,a talmi helyzetek,a másik örökös hibáztatása. Ha képesek megmaradni a gyereknevelésen kívül férfinak és nőnek,akkor megmaradnak a cinkos összekacsintások,van miből erőt meríteni a legszürkébb hétköznapokban,a legrosszabb helyzetekben is. Van mivel táplálni a kapcsolatot,megerősiteni a kötelékeket. És minden újabb jövevêny érkezése eggyel nehezebb vizsga az előzőnél.

Végül jön az utolsó mérföldkő,mikor a gyerekek kirepülnek. Ilyenkor akik minden eddigi "vizsgán" átmentek,nyernek egy új fiatalságot,szabadságot,lehetőségeket. Akik pedig elbukva bár,de együtt maradtak a gyerekek kedvéért, nézik a másikat,akit hagytak valamikor útközben elsodródni maguk mellől. A bűntudat mellett pedig az útközben elvesztegetett lehetőségek fájnak,lüktetnek. Marad a hidegség,legjobb esetben egy baráti,szövetségesi helyzet.

"Nem vagyok se bíró,se pszichológus...csupán az eddigi tapasztalásaimból merítettem."

Megosztás a facebookon